Ahogy írtátok a kommunikációhoz legalább két értelmes létező kell. Az értelmesség mellett azonban szükség van arra, hogy nyitottak legyünk a másik mondandójára.
Nézzünk, magunkba mielőtt a másikra mutogatnánk, s ne mindig arra várjunk, hogy ő kezdeményezzen, főleg, ha a saját érdekünkről van szó!
Ezt mutatja a számunkra ismert történet:
A csapatmunka lényege: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Senki és Bárki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az akit Mindenki okolt, mert Senki nem csinálta meg, amit Bárki megtehetett volna.
Mindenki magára ismert?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.