Nevelésfilozófia című órán jómagam tartottam kis előadást, A modern kor pedagógiájának kialakulása és fejlődése címmel. A kiselőadás közben tanárom a burzsoázia és proletariátus szavak meghatározását kérdezte tőlem.

Miután nem tudtam feleletet adni, más történelmi eseményekre és időpontokra is rákérdezett. Ezekre sem én, sem hallgatók nagy többsége nem tudtak pontos választ adni.

Tanárom rádöbbentett arra, hogy a műveltség átfogó ismereteket tartalmaz.

Mi is az a műveltség?

Mit jelent a szó: műveltség? Mi kell tudnom ahhoz, hogy művelt legyek?

A műveltség kétségkívül egyfajta tudás, és hozzátehetjük, deklaratív tudás, azaz  ismeret. Aki művelt, az tud olyan dolgokat, amiket mások nem: olyasmit, ami műveltségéből, tájékozottságából, tudásából következik.

Tudnunk kell azt is, hogy nem minden ismeret számít műveltségnek.

Például ha tudom, hány percenként járnak a helyi járatos buszok Veszprémben, vagy, hogy milyen címmel jelent meg Lady Gaga legújabb albuma. Ezen ismeretek birtokosaként még nem számítok műveltnek.

A műveltség is hagyományos tudás. Olyan tudás, amely a múltra vonatkozik, és amelyet az előző nemzedéktől örököltünk. A művelt embertől soha nem azt várják el, hogy a tudomány legfrissebb eredményeit ismerje, hanem azt, hogy tudja azokat az alapvető dolgokat, amelyek kiállták az idő próbáit.

A műveltség kanonikus tudás is. Nem tetszőleges tudás, amit egy adott közösség tagjaitól elvár. Olyan közösségekről van szó, amelyek sok nemzedéken keresztül azonosak maradnak önmagukkal, és fennmaradásuk feltétele a közös tudás, mint pl. az egyházak, etnikumok, nemzetek vagy mozgalmak.

Az iskola a társadalmi felemelkedés fontos eszköze. Ahhoz, hogy műveltségünk megfelelő legyen, a vizsgákon jól kell teljesítenünk, el kell sajátítanunk az alapjait annak, amit a fentiekben általános műveltségnek nevezhetünk meg.

Az általános műveltség korszakonként különböző tartalmú rendszerű, színvonalú. Az ismeretségi körömben élő személyeknek tettem fel az alábbi kérdéseket.

• Mikor volt a honfoglalás?
• Mikor koronázták meg Szent István királyt?
• Mikor volt a tatárjárás?
• Mikor volt az első és a második világháború?

A megkérdezettek között voltak fiatalok, középkorúak és idősek. Az öt kérdésre az idősebbek tudták a legtöbb választ adni, majd a középkorosztály és a végén a fiatalok.

A mai fiatalokat jelenlegi globalizált világunkban több információ éri, mint az időseket.

A tanulmányaink során az általános iskolától az egyetemi végzettségig rengeteg ismereteket kapunk. Ha az információ befogadásához nincs kellő belső motiváció, tudásunk felszínes marad. Állandóan friss ismereteket, információkat kell szereznünk a körülöttünk lévő világról annak múltjáról, történelméről. Átfogó képpel kell rendelkezünk a művészeti ágak, tudományok anyagáról. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy műveltségi vetélkedőkben mellett a bulvár hírek információi is helyet kapnak.

Ahhoz, bizonyos műveltségi szintet elérjünk, folyamatosan fent kell tartani és bővíteni kell a generációk által átörökített kulturális tartalmat annak érdekében hogy majdan pedagógusként, diákjaink előtt járjunk, és feléjük hiteles  ismereteket közvetítsünk.

Dr. Márfi Gyula veszprémi Érsek 2012. 12. 08-án diakónussá szentelte Laposa Norbert papnövendléket a veszprémi Szent Mihály Székesegyházban.

Mit jelent, "diakónus"?

A Katolikus lexikon szerint:

"diákonus (a gör. diakonosz, 'szolga, segítő, hírvivő' szóból): szerpap, a →diakonátus szentségében részesült →klerikus. - Az ÚSz-ben a ~ok úgy szerepelnek, mint tisztségviselők a presbiterek és pp-ök mellett (Fil 1,1; 1Tim 3,8.12). A ~ eredetét hagyományosan az ApCsel 6,1-6-hoz vezetik vissza, ahol arról van szó, hogy az ap-ok 7 ffit kézrátétellel fölszteltek az asztal szolgálatára, vagyis az Egyh. karitatív ügyeinek intézésére, míg az ap-ok fönntartották maguknak az Isten szavának szolg-át. Bár ma egyesek ezt a helyet inkább az ún. hellénista egyhközs. alakulásaként magyarázzák, a hagyományos értelmezést nem lehet mellőzni. Úgy látszik, hogy a tanítás nem tartozott kimondottan a ~ok föladatai közé, mert azt 1Tim 3,9-14 nem említi úgy, mint a pp-nél (1Tim 3,32). Az 1. sz. fordulóján a Didakhé és Antiochiai Szt Ignác levelei szintén beszélnek róluk a pp-ök és presbiterek mellett. Az ap. atyák korából származó iratok arról tanúskodnak, hogy az Egyh. lelki és szoc. ügyeiben a papok és pp-ök segítői voltak. Az istentiszt-en olvasták az evang-ot, a hívőktől átvették az áldozati adományokat, szükség esetén áldoztattak v. a távollevőknek elvitték az Euch-t. Főleg a kehelyből való áldoztatást végezték (Ciprián, Hippolitosz) és a közös istentiszt-en irányították a hívők részvételét a cselekményben. Ugyancsak segédkeztek a keresztség kiszolgáltatásánál, s Szt Ágoston szerint a hitújoncok tanításában is részt vettek. Lassanként a ~k lettek az Egyh. anyagi javainak kezelői és szoc. ügyeinek intézői. A 4-7. sz: az →archidiákonus a pp. különleges megbízottja. Ez a szerepük azonban a kk-tól háttérbe szorult, s inkább csak a lit. cselekményben vettek részt. A CIC 1917:741, 845.k. tevékenységüket a keresztelésben, áldoztatásban és az igehirdetésben jelölte meg. Így a diakonátus már csak lépcsőfok volt a papszent-hez. A II. Vat. Zsin. azonban újra teljes szerephez juttatta, a cölibátus kötelezettsége nélkül, s a helyi Egyh. helyzetének megfelelően újra betölthetik lit. és szoc. küldetésüket. - Az állandó ~ra nézve az ált. klerikusi kötelességek és jogok csak részben érvényesek. Maga a CIC tesz egy sor kivételt (288.k.), amikor jelzi, hogy hacsak a részleges jog másként nem rendelkezik, az állandó ~t nem kötelezi az egyházias viselet előírása (284.k.), a közhatalom gyakorlásával járó hivatal, a világi vagyon kezelése, a kezesség, a váltóügyletek (285.k. 3-4.§) és az üzleti tevékenység tilalma (286.k.), s hasonlóképpen nem vonatkozik rá a pol. pártokban és a szakszervezeti vezetésben való részvétel tilalma sem (287.k. 2.§). Ha pedig jelenlegi v. korábbi világi foglalkozása alapján díjazásban (v. pl. nyugdíjban) részesül, akkor egyh. ellátásra pusztán klerikusi állapot címén nem is jogosult (281.k. 3.§). Ez nem csupán a nős ~okra, hanem az összes állandó ~ra érvényes (AAS 59, 1967, 701: MP, Sacrum diaconatus ordinem, 21. p.), és akkor fordul elő, ha az egyh. szolg-ot szabadidőben v. nyugdíjasként végzi valaki. - Ha a ~nak korábbi kezdetű v. nem a diakonátus gyakorlásával járó egyh. főállása (pl. kántor) van, ez - legalábbis Mo-on, ahol az ilyen tevékenységet végző világiakkal az állami jog szerinti munkaszerződést kell kötni - a világi foglalkozás módjára kezelendő ebből a szempontból. Vagyis a díjazás a munkaszerződés szerint és nem az inkardináció alapján számítandó. - A ~ a világban tölti be föladatát, s így közvetlen kapcsolatot teremthet a világi hívők és az egyh. elöljárók között. A klérus tagja, de szolg-a éppen azt célozza, hogy az Egyh. ne váljék klerikálissá. A ~ inkább az egyhközs-hez van kötve, nem a papsághoz. Szolg-a mellett vállalhat világi hivatást is. A jövő fogja eldönteni, hogy a ~ok szerepe hogyan alakul és hogyan válik gyümölcsözővé a mai élet körülményei között. Ma, amikor a szervezés és a technika személytelenné teheti az életet, különösen szükség van arra, hogy az Egyh. megfelelő emberekkel végezze karitatív tevékenységét, főleg a betegek és elhagyatottak között. - 1990: az Egyh-ban 17.507 állandó ~ volt. - A MKPK-nak a 276. k. 2§-hoz fűzött kiegészítése alapján Mo-on az állandó ~ok számára kötelező a zsolozsmából a laudes és a vesperás napi imádkozása. - A ~ lit. öltözéke →vállkendő, →alba, →cingulum, a bal vállon keresztbe vetett →stóla (→manipulus) és →dalmatika; egyszerűbb öltözéke a →karing és keresztbe vetett stóla. - Ikgr. Képeken a 3 nagy ~-vértanút: Szt Istvánt, Lőrincet és Vincét dalmatikában, egyéb attrib-okkal ábrázolják. Evang-ot hirdető feladatára emlékeztet a kv-állvány. G.F.-E.P.

Kirschbaum I:505. - Onasch 1980:83. - A világi személyek lelkipásztori tevékenységének szabályzata Bp., 1986. - A Mo-i Kat. Kántorok és Karnagyok Működési Szabályzata Bp., 1985. - Erdő 1991:194. - RK 1993:1569. - KSZ 1994: 2."

Kilencedik fejezet („… Hiszek a Szentlélekben,/ Urunkban és éltetőnkben,/ aki az Atyától és a fiútól származik./ Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk,/ mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával. …”)

Ágoston elveti a két szélsőséges trinitológiai tanítást, a szabellianizmust, ami az egység hangsúlyozásával megszünteti a háromságot és a triteizmust, ami a háromság hangsúlyozásával megszünteti az egységet. Példákat hoz a világban fellelhető egységekre és hármasságokra (gyökér, törzs, ág, mind különböző, mégis mindegyik fa), de figyelmeztet, hogy ezek csak halvány képei a szentháromságnak. „Az Atya princípiuma a Fiúnak (…). A Fiú ugyanakkor princípiuma a Szentléleknek és a teremtményeknek (…)" „Ágoston úgy véli, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. A Szentléleknek tehát két princípiuma van , de közülük csak az egyik princípium nélküli princípium.” Ágoston szerint a Szentlélek maga az istenség, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete. „eléggé nyilvánvaló, hogy a Szentlélek: Isten Szeretete”  Bizonyítékokat is hoz fel: „János apostol azt mondja: „Szeretet az Isten” (…) , hogy ebből megértsük, maga az Istenség a szeretet.”  A fő: „… mi rendíthetetlen hittel tartsuk és mondjuk: Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek, és nem három isten, hanem egy Isten a Háromság …”  Ágoston kitér a felebaráti szeretet parancsára is.

Tizedik fejezet („… Hiszek az egy,/ szent,/ katolikus és apostoli Anyaszentegyházban,/ vallom az egy keresztséget/ a bűnök bocsánatára,/ várom a holtak föltámadását/ és az eljövendő örök életet. Ámen.”)

 „Az istenszeretet és testvéri szeretet által létrehívott gyülekezet és közösség az egyetemes egyház. Ebből a közösségből tehát per definitionem kizárják magukat az eretnekek, akik megsértik az istenszeretetet, valamint a skizmatikusok, akik a testvéri szeretet ellen vétenek.” Kifejti, hogy a bűnbocsánathoz szükséges a megbocsátás. Ágoston világosan elkülöníti egymástól a testet, a lelket - ami a testet élteti -, és a szellemet - ami a lélek gondolkodó része -. A hús-vér test Ágostonnál két dolgot jelent: a hús testet és a léleknek azt a részét, ami a szellemnek nem engedelmeskedik, hanem az érzéki dolgok befogadásába esett. A tapintható hús testet a bűneset után kapta az ember, tehát az érzéki vágyak, bűnök nem velejárói az emberi természetnek. A testi nemzés Ágoston szerint a bukás következménye. „A lélek természete pedig akkor tökéletes, amikor alárendeli magát saját szellemének, s így azt követi, aki Istent követi” „… tehát erről a szó sajátos értelmében vett hús-vér testről is kételkedés nélkül hinnünk kell, hogy fel fog támadni. Úgy tünik, Pál apostol szinte ujjal mutat rá, amikor azt mondja: „Ennek a romlandónak romolhatatlanságba kell öltöznie.” (…), mert (…) ujjal csak a láthatóra lehet rámutatni.” Ágoston azt állítja, hogy a hús-vér test (caro) a feltámadáskor átalakul „fényességes testté” (corpus), tehát a feltámadás után sem a test szubsztanciája, sem a testrészek nem maradnak meg. Ágoston elfogadni látszik, hogy minden mindenné átalakulhat. Ezen gondolatmenet tévességét valószínűleg maga Ágoston is érezte, így később magyarázatot fűzött hozzá, miszerint „de ha bárkiben is az a vélemény alakul ki ezek hallatán, hogy a földi test, amit most hordozunk úgy változik el a feltámadás által mennyei testté, hogy sem a jelenlegi testrészek, sem a test szubsztaciája nem lesz meg, akkor azt az embert kétségtelenül ki kell javítani” A feltámadás melletti másik érv, hogy Isten számára minden lehetséges. „ A feltámadás által az időbeniségtől (..,) szabadulunk meg. Az „örök élet” nem azt jelenti, hogy majdani boldog életünk örökké tart, hanem azt hogy az egy időtlen állapot lesz.”

            „Íme a hit , amit néhány kijelentésbe foglalva kapnak a Hitvallásban az új keresztények,  hogy megőrizzék emlékezetükben. A hívek azért ismerték meg e rövid szöveget, hogy hitükkel Istennek rendeljék alá magukat alárendeltségükben helyesen éljenek, a helyes élettel megtisztítsák szívüket, megtisztult szívvel pedig megértsék azt, amit hisznek.”  

Ágoston a nyugati teológia meghatározó egyénisége, akinek mind A hit és hitvallás című művében, mind más műveiben megfogalmazott tanításának legjavát az Egyház mindmáig hiszi és vallja.

Tapasztalataim alapján december 6-án az emberek mikuláshoz való hozzáállásában két végletes magatartásforma figyelhető meg. Az első képviselőjét, ha megkérdezzük, miért ajándékozott édességet szeretteinek, már a kérdést is furcsálva nemes egyszerűséggel fogja rávágni: 'Micsoda kérdés ez, természetesen azért, mert mikulás van.!'

A másik véglet képviselői hangosan tiltakoznak a télapó-kultusz elburjánzása ellen, mondván, december 6-a keresztény ünnep, Szent Miklós püspök emléknapja. 

Úgy vélem, az egészséges állpot valahol a kettő között van.

Nézzük az egyik végletet. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy akár a mikulás, akár a karácsony esetében az emberek valami, számukra megmagyarázhatatlan belső kényszer hatására kezdenek el ajándékokat vásárolni. Mikulás, karácsony, húsvét, születésnap, évforduló, stb.. van, tehát ajándékot KELL venni. Pont az ajándékozás legalapvetőbb aspektusai hiányoznak: a szeretet, és az ebből fakadó, a másiknak jót akaró magatartás. Az ajándék értékét nem az ára, és nem kizárólag a minősége, hanem a mögötte lévő szeretet mértéke határozza meg. A szeretet pedig nem más, mint a másikért tevékeny jóakarat.

A másik végletnek tulajdonképpen igazat kellene adnunk, hiszen december 6-a alapvetően valóban Szent Miklós emlénapja, viszont meg kell jegyeznünk, hogy (csak úgy, mint a karáncsony,) a mikulás-ünnep is vallástól függetlenül jelen van az emberek életében. Tulajdonképpen ezeknek az (alapvetően keresztény) ünnepeknek a hangulatát, érzelemvilágát vette át az ember, és az idők során szokások, játékok, énekek, és egyéb, a kultúránkat, és a gyermeki fantáziát gazdagító elemek épültek köré. Ez (,ha most eltekintünk a vallásos elemek háttérbe szorulásától) tulajdonképpen nem rossz, üdvözlendő. Sokkal szegényebb lennék, ha nem tudnám a 'Télapó itt van'-t, a 'Hull a pelyhes'-t, és a többi ismert mikulás- (és karácsonyi) éneket.

Mi tehát a jó hozzáállás? A két véglet egyszerre megvalósulása: Annak az ajándékozó szeretetnek a tudatosítása, amit Szent Miklós példája állít elénk. Mindegy, mennyit adunk. De azt szívből adjuk! Nem azért, mert mikulás van. Azért, mert szeretet van!

Hatodik fejezet („… fölment a mennybe …”)

A pogány filozófusok okoskodásaival ellentétben áll a szentírás: „Elvettetik lelki test, feltámad, szellemi test.” A test nem szellemmé változik, hanem úgy lesz alávetve a szellemnek, hogy alkalmas lesz a mennybéli lakozásra.

Hetedik fejezet („… ott ül az Atyának jobbján …”)

Isten antropomorf elképzelését a bálványimádással egy sorba helyezi. „Jobbján”, azt jelenti: „legfőbb boldogságban, ahol igazság béke és öröm van, …”

Nyolcadik fejezet („… de újra eljön dicsőségben,/ ítélni élőket és holtakat,/ és országának nem lesz vége. …”)

Beszél „az időben munkálkodó gondviselésről”, ami van volt és lesz.

Mivel elkezdődött az adventi időszak, az ember akarva-akaratlanul is elgondolkodik az Adventen, annak tartalmán, mondanivalóján...

Visszaemlékeztem, mit is tanítottak erről tanáraim, mikor évről évre beszélgettünk a Jézus születését megelőző időszakról. A hangsúly a mindig a bűnbánaton, és lemondáson volt. "Tévézz kevesebbet!", "Mondj le az édességről!", "Segíts többet szüleidnek!", "Figyelj oda jobban a tested tisztaságára!", és még sorolhatnánk azokat az intelmeket, melyekkel elláttak minket tanáraink, főleg hitoktatóink. Figyelj oda jobban önmagadra, hogy ne hibázz, vagy ha mégis, bánd meg azokat, mert ezek elősegítik a Karácsonyra való ráhangolódást!

Egy kisgyermek esetében ez működhet, hiszen nem kérdőjelezi meg a dolgok létjogosultságát. Egy felnőtt esetében azonban más a helyzet. Felmerülhet a kérdés:

Valóban úgy tudok ráhangolódni Krisztus születésének ünnepére, hogy azért teszek jót, mert azt mondták? Vajon úgy tudok lelkületben azonosulni egy olyan ünneppel, ami már vallástól függetlenül az emberiség jelentős részének a békét, a szeretetet, a nyugalmat, és az egymásra figyelést jelenti, hogy lemondok olyan dolgokról, melyek saját bevallásom szerint jók nekem? Miért kellene azokról lemondanom?

Úgy vélem, hogy a ráhangolódás, a Karácsony lelkületével való azonosulás meg kell, hogy előzze a bűnbánatot és a lemondást! Ha ugyanis előbb próbálunk azonosulni ezzel a lelkülettel, az ünneptől elválaszthatatlan lelki békével, nyugalommal, szeretettel, akkor ez maga után fogja hozni a bűnbánatot és a lemondást.

A nyugalomban, a csendben az ember természetéből adódóan is befelé tekint, saját magára figyel, átgondolja, hogy mit tehet, és mit nem kellene tennie. Bűnbánatot gyakorol, megbékél önmagával. A béke, és a szeretet, ami eltölti, egyfajta boldogságot, meghittséget eredményez, örömöt. Egy ilyen lelkülettel könnyebben, szívesebben teszünk jót, mondunk le bizonyos dolgokról. Ragadjunk meg tehát minden alkalmat, hogy átjárjon bennünket a közelgő Karácsony szelleme, Krisztus születése ünnepének örömhíre! :)

Mindenkinek jó ráhangolódást, és nyugalomban, békében, jótettekben és elmélyülésben gazdag Adventet kívánok! :)

Rónay György:

Advent első vasárnapja

Amikor a fák gyümölcsöt teremnek,
tudhatjátok, hogy közel van a nyár.
Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
korcs ágaimon más, mint a halál?
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
Meg akartál rajtam teremni, rossz fán;
Nem voltál rest naponta jönni hozzám.
Ajtóm bezártam. Ágam levetett.
Éjszakámból feléd fordítom orcám:
boríts be, Bőség! Irgalom, hajolj rám!
Szüless meg a szívemben, Szeretet!

Negyedik fejezet („… aki az Atyától született az idő kezdete előtt./ Isten az Istentől,/ Világosság a Világosságtól,/ valóságos Isten a valóságos Istentől./ Született, de nem teremtmény:/ az Atyával egylényegű/ és minden általa lett./ Értünk emberekért,/ a mi üdvösségünkért/ leszállott a mennyből./ Megtestesült a Szentlélek erejéből/ Szűz Máriától,/ és emberré lett. …”)

„Ezért Isten egyszülött Fia sem nem lett az Atyától, mert miként az evangélista mondja, „minden őáltala lett”, sem nem időtől kezdve született, mivel az örökkön bölcs Istennek bölcsessége is örök, de nem is tér el az Atyától, vagyis semmiben sem kisebb nála, minthogy az Apostol is azt mondja: „Aki midőn Isten alakjában volt, nem tartotta az Istennel való egyenlőséget olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell.””   Elutasítja az un. „modalista” Háromság-értelmezést, mely szerint a Szentháromság személyei közt semmilyen valóságos különbség sincs.  „A „lett” és az „időtől kezdve született” kifejezések az ariánusok tanítására utalnak” Ágoston ezen tévtanokkal szemben Ján1,3 és Fil2,6 versekre utal, s érvel mellettük. Kifejti, hogy azok a Szentírási helyek, melyekre az ariánusok hivatkoznak,Athanasziosz szavaival: „a testet öltött Megváltó szavai” Ágoston egyértelműen leszögezi, hogy Mária szűz maradt a szülés után is. „Laodikeai Apollinarisz  és követői szerint az egyesüléskor az isteni Logosz az emberi elme, értelem (nous) helyét foglalta el Jézusban” , ezzel szemben Ágoston Nazianzoszi Gergely gondolatát követve - miszerint „ami nem vétetett fel, az nem orvosoltatott, ami pedig egyesült Istennel, az megváltást nyer” - így érvel: „nehogy éppen amiatt ne legyen részünk az üdvösségben, mert elhisszük, hogy van valamink, aminek nincs része a fölvételben”. Ágoston kifejti: „Ha már Isten vállalta azt, hogy emberként megszületett, akkor szükségképpen férfinak született, hiszen így és csak így terjedt ki a megváltás műve mindkét nemre, lévén a szülés már eleve a nők  természetes privilégiuma”. Támadja a manicheusokat, akik a napot imádják. Hangsúlyozza, hogy Isten a teljes (szellem - lélek - test) embert vette fel, mert így a Logosz és a test között megmarad a kettős közvetítés. A testet a lélek irányítja, a lelket a szellem (=értelem), „az értelmet pedig már egyetlen teremtmény sem választhatja el a Logosztól” .

Ötödik fejezet („… Poncius Pilátus alatt/ értünk keresztre feszítették,/ kínhalált szenvedett, és eltemették./ Harmadnapra föltámadott/ az Írások szerint, …”)

„Ágoston a kereszthalál tényének nem tulajdonít kozmikus jelentőséget. Krisztus a „legalázatosabb halálnemet” választotta, hogy a tökéletes engedelmesség és béketűrés példáját mutassa követőinek.” Leszögezi, hogy  „A bíró nevét csak a kor ismerete végett kell hozzátenni.” Párhuzamot von, miszerint: ”ahogy abba a sírboltba sem előtte, sem utána nem temettek más halottat, úgy azon anyaméhben sem előtte sem utána nem fogant halandó.”

Harmadik fejezet („… Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban,/ Isten egyszülött Fiában, ...”)

A 2.3. alfejezetben azt bizonyítja Ágoston, hogy „Amaz Igét ugyanis, aki által mindent megalkotott, csak az nemzhette, aki őáltala alkotott meg mindent.” Az érvelésben két alaptételből indul ki, abból, hogy „… nincs olyan létező, amit ne a mindenható teremtett volna.”, és abból, hogy „… mindent az Ige által teremtett”.

A Harmadik fejezeten végigvonul az Ige (mint Jézus Krisztus) és az ige (mint kimondott szó) közti összehasonlítás. „A hasonlat a sztoikus „kimondott”, „külsővé lett szó”(…) és „benső”, „bennlakozó szó”(…) megkülönböztetésére épül. A fogalompár a II. századtól kezdve jelenik meg a keresztény logosz-spekulációkban.”  „Ige, de ezt mégsem szabad a mi igéinkhez hasonlóan értelmeznünk, mert …” az igék „nem maradnak tovább, mint ameddig elhangoznak”, az Ige viszont „változatlanul megmarad”. Az igékkel - igazat beszélve - „megismertetjük lelkünket a ránk hallgatóval” az Ige által „ismerik meg az arra méltó értelmes lelkek a mindennél rejtettebb Atyát”. A mi értelmes lelkünk sokban különbözik igéinktől, mert „mi az elhangzó szavakat nem szüljük, hanem létrehozzuk, és létrehozásukhoz a test szolgál anyagként”, az Igét ellenben Isten nemzette, „olyat nemzett, ami ő maga, és az Ige nem a semmiből, de nem is valamely már meglévő, teremtett anyagból, hanem őtőle való, és az, ami ő” „az Atya általa hozta létre és rendezte el a mindenséget”. „Ágoston Jézus Krisztusra vonatkozó epinoiakat, vagyis olyan fogalmakat sorol fel, amelyek egy-egy sajátos szempontból határozzák meg azt, aminek állítmányai.” Jézus Úr, mert szabadító és kormányzó, vagyis megváltó és teremtő Isten. Jézus Ige, mert az Atya Igéje által teremt és Igéje által ismerszik meg. A Bölcsesség azonos az igével, amennyiben az Ige minden tudás, így az Atya ismeretének is forrása… „Az Atya azért a „legrejtettebb Isten”, mert túl van a megértésen, „talán ritka esetben az értelem megérintheti” (…).”

Decemberben újra az ajtóra vagy az asztalra kerül az adventi koszorú, amelynek az első gyertyáját most hétvégén kell meggyújtani. Sokan csak a karácsonyi hangulat miatt vásárolják, és díszítik a lakást, keveset vagy semmit nem tudnak a koszorú által jelképezett misztériumról.

Az adventi koszorú hagyománya a régmúltba nyúlik vissza, és a néprajzkutatók szerint a téli napforduló szokásaival van kapcsolatban. Alapját szalmából, vesszőből a nyári napfordulón kellett elkészíteni, és ahogy múlt az idő, úgy díszítették az erdőkben található növényi részekkel, s télire fenyődíszt kapott. A mostanihoz hasonló koszorú készítése viszonylag új, a XIX. századból való német szokás. Az adventi, négy gyertyával készülő fenyőkoszorú északnémet tartományokból osztrák közvetítéssel került a múlt század közepén hazánkba.

A koszorút uraló négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Vasárnaponként eggyel több gyertyát kell meggyújtani, s karácsony estéjén az egész fenyőfa fénybe borul. A koszorú fenyőágból készült, amelynek zöld színe az eljövendő reményt szimbolizálja. Az adventi dísz azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Nem mindegy az sem, hogy milyen a koszorú díszítésének színvilága. A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín.

Létezik egy másik színmagyarázat is, e szerint a gyertyák színe - a meggyújtás sorrendjében - kék, piros, fehér és lila. A gyertyák egy-egy, vasárnaponként érkező angyalt szimbolizálnak. A karácsony előtti negyedik vasárnap érkezik egy kék köpenybe öltözött angyal, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A következő vasárnap piros palástú angyala már a tiszta szeretetet sugárzó embereket keresi. A harmadik vasárnap fehér angyal jön, kezében fénysugarat tartva. Megérinti a sugárral azt, akinek tiszta szeretet lakik a szívében. A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, s a béke dalát énekli. E daltól a földben szunnyadó valamennyi mag felébred, így újul meg tavasszal az élet.

Ezenkívül az igazi koszorúra illik fagyöngyöt tűzni és kék szalaggal átkötni. A gyertyák a világosságot és az idő múlását, a fagyöngy a levegőt, s a kék szalag a lélek gondjait elmosó vizet jelképezi. A rituálé szerint ha elkészül otthon a koszorú, akkor alkotóinak egy-egy pohár vizet kell inniuk a koszorú jelképeinek a sikerére.

Az adventi koszorú alig másfél száz éve készült. A leírások szerint 1860-ban az egyik berlini árvaházban az ünnep előtt gyertyákkal díszített, kör alakú, abroncsos csilláron jelezték a még karácsonyig hátralévő" idő" múlását. A keresztény templomokban már jóval korábban is hagyományos időmérő eszköz volt a sokágú csillár, amelyen a meggyújtott gyertyákkal jelezték a karácsony közeledtét.

Második fejezet (… mindenható Atyában,/ mennynek és földnek,/ minden láthatónak/ és láthatatlannak Teremtőjében. …)

Ebben a részben Ágoston bírálatot fogalmaz meg a filozófusok anyagelméletével szemben, mely szerit „(…)az anyag őselv, öröktől fogva létező, keletkezés nélküli, rendezetlen természet (natura). (…) A létezők másik princípiuma Isten, a világot alkotó kézműves, ő rendezi el az anyagot, (…). Mindebből úgy tűnik, Ágoston kritikájának elsődleges célpontja a sztoikus természetfilozófia anyag-elmélete.”  „Az érvelés hagyományos. Isten mindenhatóságának állítása nem engedi meg, hogy föltételezzük egy tőle független, keletkezés nélküli princípiumot, következésképpen Isten mindent a semmiből alkotott (…). A „semmiből teremtés” tana kétségtelenül a Szentírásra alapozódik: „Tekints az égre, a földre és mindenre, amit bennük látsz, és értsd meg, hogy mindezt, valamint az emberi nemet is a nem létezőkből teremtette Isten”A teremtés Ágoston szerint két egymástól időben el nem különülő mozzanatra bontható: a formátlan anyag (=megformálhatóság) megteremtésére és az anyag megformálására, amit a teremtés könyvének félmondata sűrít magába („És Isten azt mondta…”). „Csakhogy aki a dolgok formáiról gondoskodik, az gondoskodik formálhatóságukról is, mivel tőle és benne van mindennek legszebb, változhatatlan Formája.” A mondat második része finom utalás Róm11,36 versre „Mivel tőle és általa és benne van minden.” Ágoston ezt sok egyházatyával együtt úgy érti, hogy az Atyától a Fiú által a Szentlélekben van minden, tehát a Szentháromság ad formát és formálhatóságot a dolgoknak s a létezők „változhatatlan formája a Fiú, aki az Atyától van a Szentlélekben. A „teremtés-elmélet a fentiek alapján úgy foglalható össze, hogy az Atya és a Fiú öröktől fennálló bensőséges egysége, szeretete, a Szentlélek kilép, mintegy „túlcsordul” (…), erre válaszként „létrejön” egy az isteni személyek szeretetkapcsolatához képest külsőleg, tehát a semmiből, a nemlétből keletkezett befogadóképesség. A befogadóképesség, az anyag mindaddig rendezetlen, formátlan, amíg be nem fogadja az isteni értelemben, a Logoszban fennálló formákat. Az anyag létrehozása és megformálása természetesen nem az időben történik (…) A teremtés tehát egyszerre szükségszerű és akaratlagos, amennyiben a Jóság és Szeretet szükségszerűen kilép (…), mert Isten akaratát semmi nem előzi meg, az isteni tevékenységnek nincs önmagán túli ok.

Első fejezet (Hiszek egy Istenben…)

„Minthogy megíratott, és az apostoli tanítás legszilárdabb tekintélye erősítette meg, hogy „hitből él az igaz”  „Az igazsághoz vagy megigazuláshoz a hit vezet el, ezt a hitet azonban meg kell vallani, hogy általa mások is épüljenek és tökéletesedjenek, s így üdvösségre jussanak.”  A Hitvallás a lehető legrövidebben és legtömörebben, olyan formában és terjedelemben tartalmazza a katolikus hit alapvető tételeit, hogy az a katekumenek és minden hívő, még a „Krisztusban kisded hívők”(Szent Pál apostol) számára is megtanulható, megjegyezhető legyen. Ennek bővebb tanulmányozására azért van szükség, mert az eretnekek ezeket a röviden és tömören kifejtett hittételeket még könnyen félremagyarázhatják s ezek elkerülésére pontosabban kell megfogalmazni azt, amit hiszünk. „A hitről szóló értekezés a Hitvallás megerősítésére alkalmas, és nem azért kell az Isten kegyelmét követők elé tárni, hogy a Hitvallás helyett ezt őrizzék meg emlékezetükben és ezt mondják föl, hanem azért, hogy amit a Hitvallás tartalmaz, egyetemes tekintéllyel és erősebb sáncokkal óvja meg az eretnekek fondorlataitól.”

Szent Ágoston művei közül talán legismertebb a Vallomások, amiben önéletrajzát írta meg, de jelentőséggel bírnak a többi művei is. Foglalkozott a Szentírással (Beszédek Szent János evangéliumáról, A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen) Foglalkozott a Szentháromsággal (A Szentháromságról). A hit és a hitvallás-ban a Hitvallást magyarázza Ágoston 10 fejezeten keresztül. „A beszédet 393 decemberében mondta el Ágoston Hippóban, az afrikai püspökök zsinatán (…). A beszéd a rétorika klasszikus szabályainak megfelelően a tárgy meghatározásával kezdődik, ami esetünkben a Róm10,10 vers két kulcsfontosságú fogalma: justitia („igazságosság” vagy „megigazulás”) és a salus („ üdvösség”).” (HEIDL, GY., Szent Ágoston A hit és a hitvallás Három előadás, Kolozsvár 1999.) A műben a Hitvallás tételeit magyarázza tételről-tételre. „Márpedig a katolikus hit a Hitvallásban vált ismeretessé és bízatott a hívek emlékezetére, olyan tömörséggel,amilyent csak a tárgy megenged, hogy a még tejre szoruló kezdők számára, vagyis azoknak ,akik Krisztusban újjászülettek, de még nem erősödtek meg a Szentírás mindennél figyelmesebb, szellemi tanulmányozása és ismerete által, néhány mondat határozza meg mindazt, amit hinni kell. Ugyanezt a haladóknak, s azoknak, akik valódi alázattal, állhatatos szeretettel serkennek fel az isteni tanításra, bővebben kellene kifejteni”

A hagyományoknak megfelelően 2012. október 13-án is a Veszprémi Főegyházmegye kispapjai szervezték meg a ministrástalálkozót! A résztvevők számára talán az az adat a legjellemzőbb, hogy immáron második éve bizonyult kicsinek mind a Boldog Gizella Szeminárium, mind a Hittudományi Főiskola kápolnája a Szentmise bemutatásához! A résztvevők nagy számára való tekintettel a Főiskola díszermében celebrált szentmisét - 12 paptársával együtt - Brenner József spirituális atya.

Rám legnagyobb hatással az a közösség, a közösség összetartozásának az az élménye volt, amit itt megtapasztalhattunk! Láthatóvá vált a jelenlévők számára, hogy sokan vagyunk, akik tanúságot teszünk Krisztusról! Összetartozunk! Mi alkotjuk az Isten egy, szent, katolikus egyházát!

A ministránsok visszajelzéseiből is az tűnik ki, hogy élvezték a találkozót a változatos programoknak köszönhetően, csak az ebéd volt egy kicsit későn! :-)

A katolikus egyházban október hónapját a rózsafüzér imádkozásának szentelik.

Most megtudhatjuk azt, hogy hogyan alakult ki a rózsafüzér és hogyan kell imádkozni.

Története

A rózsafüzér (más néven: szentolvasó) eredete a 9. századi Írországba nyúlik vissza. Abban az időben a szerzetesek 150 zsoltárt imádkoztak, ezt az állhatatos imádkozási szokásukat az emberek is tisztelték, de mivel ők olvasni nem tudtak így nem gyakorolhatták ezt az imaformát. Egy szerzetes indítványozta, hogy a 150 zsoltár helyett az emberek imádkozzanak inkább 150 Miatyánkot, ezt úgy tudják számolni, hogy egy erszénybe tegyenek 150 kavicsot. Ezt később egy kötél váltotta fel amire 150 csomót kötöttek. Majd egy zsinór terjedt el amire 50 kisebb fadarabot kötöttek. 1208-ban Szent Domonkosnak megjelent a Szűzanya és felajánlotta neki a rózsafüzért. Majd az Üdvözlégyeket tizedekre csoportosították és egy Miatyánkot tettek minden tized elejére és elmélkedéseket csatoltak az Üdvözlégyekhez. Így alakult ki a ma is használatos rózsafüzér.

Hogyan imádkozzuk

Rózsafüzér titkai

Örvendetes rózsafüzér titkai:

Bevezető 3 Üdvözlégyre:(ez a legismertebb bevezető Üdvözlégy)

1. aki hitünket növelje

2. aki reményünket erősítse

3. aki szeretetünket tökéletsítse

A tizedekre:

1. akit te, Szent Szűz, Szentlélektől fogantál,
2. akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál,
3. akit te, Szent Szűz, a világra szültél,
4. akit te, Szent Szűz, a templomban bemutattál,
5. akit te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál,

Világosság rózsafüzér titkai:

1. aki a Jordán vizében megkeresztelkedett,
2. aki a kánai menyegzőn kinyilvánította isteni erejét,
3. aki meghirdette Isten országát,
4. aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét,
5. aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát,

Fájdalmas rózsafüzér titkai:

1. aki érettünk vérrel verejtékezett,
2. akit érettünk megostoroztak,
3. akit érettünk tövissel koronáztak,
4. aki érettünk a keresztet hordozta,
5. akit érettünk keresztre feszítettek,

Dicsőséges rózsafüzér titkai:

1. aki a halottaiból feltámadt,
2. aki a mennybe felment,
3. aki nekünk a Szentlelket elküldte,
4. aki téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett,
5. aki téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott.

Advent - az ünnep tartalma

A szentszéki szóvivő is figyeli a blogokat

Forrás:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/bloggertalalkozo-vatikanban-szentszeki-szovivo-figyeli-blogokat

Napi evangélium

2011. május 10. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”

Jn 6,30-35

Boldog Gizella Királyné

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2010.
október 24.
Boldog Gizella (984 körül – Passau, 1059. május 7.), Szent István király felesége, az első
magyar királyné.
II. „Civakodó” Henrik bajor herceg és Burgundi Gizella (Izabella) lánya, II. Henrik német-
római császár húga, aki a "magyarországi" melléknevet kapta a legendairodalomban,
ugyanis ő lett Szent István király felesége, s így Magyarország első keresztény királynéja.
995-ben kérte meg a kezét Géza fejedelem fia, István számára. 996-ban tartották német
földön az esküvőt, majd követte férjét új hazájába. Kíséretében több német lovag érkezett
Magyarországra. Fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében, számos ajándékot
adott különböző templomoknak. Az a miseruha, amely a vezetésével készült, amelyben
benne van az ő kézimunkája is, és amit a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később
a magyar királyok koronázási palástjává lett. Ezen szerepelnek István király, Imre herceg
és Gizella királyné, akiknek ez az egyetlen – hímzés formájában – fennmaradt korabeli
ábrázolása.
Készített oltárterítőket és templomi szertartási tárgyakat is. Szent István alapító társa volt a
Veszprém völgyi apácakolostortól az óbudai Szent Péter és Szent Pál főtemplomig.
Szent István és Boldog Gizella veszprémi szobra
A királyi párnak két fia született, Ottó és Imre. Csak Imre herceg élte meg a felnőttkort, de egy vadkanvadászat során meghalt.

István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak vele.
Aba Sámuel halála után visszatért Bajorországba, ahol a passaui apácakolostorba lépett be, melynek később főnökasszonya lett. Ennek egyik szép emléke Gizella királyné apátnőként
használt keresztje, az úgynevezett Gizella-kereszt, amit Münchenben őriznek.
Sírja búcsújáró hely. 1975-ben avatták boldoggá.

Több évtizedes hagyomány immár az érseki székhelyen, hogy a bajorországi Passauból – Gizella királyné városából, ahol első királyunk özvegyét a bencés apácák niedernburgi kolostorának templomában eltemették – is érkeznek vendégek. A szabadtéri szentmisét a Szentháromság téren Márfi Gyula érsek ezért két nyelven, magyarul és németül celebrálta.

Szentbeszédében a főpásztor először Boldog Gizella életútját idézte fel, kiemelve áldásos keresztény missziós tevékenységét István király oldalán: apácazárdákat alapított, a veszprémi székesegyházat is ő építtette, gondoskodott a templomok kegytárgyakkal, hímzésekkel, oltárterítőkkel, miseruhákkal való felszereléséről, s neki köszönhető, hogy Veszprémet ma is a „Királynék városának” nevezik, ahol évszázadokon át a püspök koronázta meg az uralkodók feleségét.

Boldog Gizella az imádság embere volt, az imádságból merített erőt az élet megpróbáltatásainak elviseléséhez – mutatott rá az érsek. Ez kitűnt már akkor is, amikor vállalta, hogy eljön Magyarországra, amely akkoriban még veszélyes területnek számított. Hiszen Nyugaton még ekkor is sokan imádkozták: A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Szent Adalbert püspök biztatása is segítette Gizellát döntésében, hogy Szent István oldalán a keresztény hitre térítés, a keresztény államszervezés munkájában segítőtársa legyen férjének.

Szent István és Gizella oldalán népünk ezer éve elköteleződött a kereszténység mellett. Ma számos támadás éri hitünket jobb és baloldalról is – mutatott rá a főpásztor. Van egy irányzat, amely az ősi pogány gyökerekhez való visszatérést sürgeti, s az egyházakat idegen testnek tekinti a magyar társadalom körében. Egy másik irányzat pedig ultraliberális módon a szabadság szélsőséges előretörését kívánja: ez a szemlélet nem ismer sem Istent, sem hazát, sem családot, s rombolja az emberi közösségeket. A magyar alkotmányt is sokan azért támadják ma Európa-szerte, mert volt bátorságuk a megfogalmazóknak, hogy utaljanak Európa, s benne Magyarország keresztény gyökereire, s a hazaszeretet és a család megbecsülésének fontosságára.

Az érsek hangsúlyozta, hogy nagyon fontos megvallani hitünket, s ehhez a Szentlélek erejét kell kérnünk szüntelen, és Boldog Gizella közbenjárását is, hogy merjünk az igazságról tanúskodni, és Európa nagy családjában Krisztus hitvalló népe lehessünk újra.

A mise végén Nagy Károly, a bazilika plébánosa örömét fejezte ki, hogy a Mária Rádió immár Veszprémben is jelen van, fogható, közvetítette az ünnepi szentmisét is, s a hívek imáit kérte a rádió további áldásos missziós munkájához.

Toldi Éva/Magyar Kurír

http://www.magyarkurir.hu/node/34646